Közösségünk azokból az emberekből áll, akik Vértesacsán reformátusként Istenhez tartozónak vallják magukat, a hitükben épülni szeretnének, és azt az ajándékot, amit egy gyülekezet közössége jelent, át szeretnék élni a mindennapjaikban. Hisszük azt, hogy Isten Igéjét, amin keresztül megszólít bennünket, nem csak hallani kell, hanem meg is élni, hiszen ezáltal tudjuk megvalósítani a vele való igazi közösséget. Gyülekezetünk életét és célját két Ige foglalja össze legjobban:

 

• „…Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (János 8, 31-33) – Hisszük, hogy életünk célját, a mindennapjainkat meghatározó kérdésekre a választ Isten Igéjében, hozzánk szóló üzenetében találhatjuk meg. Ez az igazság pedig az, ami valódi, igazi és örök szabadságot tud nekünk adni, legyen szó aggodalomról, félelemről, függőségeinktől, létbizonytalanságról, létkérdésekről. Az ezektől való szabadság pedig egy olyan élettel ajándékoz meg bennünket, amely képessé tesz arra a küzdelemre, hogy egyre közelebb kerüljünk Istenhez és az Ő dicsőségére tudjunk élni a mindennapjaink során. Ezt a jó hírt pedig nem szeretnénk bezárva, magunknak megtartani – célunk, hogy minél több embert elérjünk vele, hogy ők is átélhessék azt a szeretet és azt a szabadítást, amelyet mi is.
• „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János 13, 34-35) – Hisszük, hogy ebben az Istennel való kapcsolatban leginkább közösségben, gyülekezetben tudunk megerősödni. Ezeknek a közösségeknek pedig jellemzője kell, hogy legyen az a szeretet, ahogyan Jézus is szerette és szereti az övéit. Célunk, hogy a hétköznapokban úgy tudjuk megélni tehát a közösséget egymással, hogy ez a szeretet láthatóvá és érezhetővé váljon mindannyiunk számára – akár régóta tartozik valaki közénk, akár most jár először közöttünk. Ez a szeretet nyilvánul meg abban, hogy a „hogy vagy” kérdéseket nem csak udvariasságnak tartjuk, hanem őszintén érdekel a másik hogyléte, vagy például abban, hogy segítjük a másikat, bármilyen problémával is kell szembenéznie.

 

Ezek azok, amik összefoglalva a leginkább meghatároznak bennünket közösségként. Hisszük azonban azt is, hogy egy közösséget leginkább úgy lehet megismerni, ha az ember személyesen is megtapasztal valamit az alkalmaiból – épp ezért szeretettel várunk!